A kisgyermekes családokról szóló előző cikkben igyekeztem a lehető legkörültekintőbben körüljárni azokat a nehézségeket, melyekkel a csecsemő- vagy kisgyermekkorú gyerekes szülők szembesülhetnek. Az előző cikkben kitértem a szülői szerepek kialakítására, a saját szülőkkel való kapcsolatok alakulására, a baráti kapcsolatok változásaira és a gyermekünkkel kapcsolatos nehézségekre, beleértve a második gyermek születését is. Most a szülőség más aspektusait igyekszem megragadni, hasonló témában. Remélem hasznosnak találják majd az olvasók ezeket a szempontokat is. Jó olvasást kívánok!
Szülők önmagukkal való kapcsolata
Egy csecsemő életben tartása igen nagy kihívást jelentő feladat, mely sok félelemmel, kétellyel, bizonytalansággal és szorongással járhat. Új szülőként általába kevés tapasztalatunk van azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell bánni egy kisbabával. Szeretnénk mindent a lehető legjobban csinálni, mégis rengeteget aggódunk azon, hogy vajon elrontjuk-e a gyereket egy életre? Továbbá, egy újszülöttet nevelő szülőként számos nehézséggel kell szembenéznünk a gyermekkel kapcsolatos teendőkön túl is.
Édesanyaként befolyásolhatja a mentális egészségünket, a stressz-szintünket, a gyermekünkkel való kapcsolatunkat a szülés élménye. Nagy eltérések vannak nők között abban, hogy kinek hogyan zajlott a szülés, mekkora fájdalmat élt meg, voltak-e komplikációk stb. Akár minden egyes szülés egészen más élmény lehet. Fontos észben tartanunk és már a terhesség alatt tudatosítanunk magunkban, hogy a várandósság, illetve a szülés hormonbombaként áraszt el minket. Olyan hormonális változásokon megyünk keresztül, amit jóformán felfogni sem lehet, nemhogy megélni… Sok anyuka tapasztalhat hangulatingadozást, túlérzékenységet, robbanékonyságot, fokozott ingerlékenységet, túlzott türelmetlenséget és megterhelő érzéseket. Ezek hátterében más tényezőkön túl a hormonális rendszerünk működése állhat. Ez egy természetes folyamat, tulajdonképpen azt jelzi számunkra, hogy egészségesek vagyunk és rendben működnek testünk folyamatai, azonban mind az anyuka, mind a környezete számára igen megterhelőek lehetnek ezek a hormonok által szabályozott viselkedések.
Emellett nagyon fontos észben tartanunk, hogy a testi változásokon túl lelki komponensekben is bővelkedik a szülés élménye. Kilenc hónapon át szinte együtt ver a szívünk a kisbabánkéval, érzéseink, sokszor gondolataink is közösek. Ezért nem csoda, hogy érzelmileg is megterhelhet minket anyukaként az első elengedés, a kisbabánk világra hozása. Amennyiben elég tudatos az anyuka, ami nem könnyű feladat, lássuk be, akkor készülhet erre az elengedésre, és a fókuszt a szülést követően átteheti a babájával való kapcsolat következő állomására, a szülés utáni időszakra.
A nők életében a kisbabájuk világra hozása az egyik legcsodálatosabb élmény lehet, azonban életünk más területein túl a saját testünkkel való kapcsolatunk is megváltozik. A testünk, mely lehetővé tette, hogy életet adjunk egy másik emberi lénynek, megváltozik. A várandósság egy nagyon komplex időszak, amely során a test teljesen átalakul olyan módon, hogy a lehető legjobban támogassa a kisbaba életben maradását és fejlődését. Azonban a baba megszületése után – ahogyan a terhesség során sem pár óra alatt alakul át a test egy igen fejlett életet biztosító burokká – időre van szüksége a testünknek, hogy visszaálljon a terhességet megelőző állapotába. Fontos azonban tudatosítani magunkban, hogy sosem lesz ugyanolyan a testünk, mint szülés előtt volt. A bőrünk megnyúlt, a szülés során szükséges beavatkozások hegei maradandóak lesznek, még akkor is kaphat néhány öltést, ha spontán szülte meg kisbabát, a császármetszés hegeiről nem is beszélve. Továbbá azt is érezhetjük babánk megszületése után, hogy átadtuk a testünket neki, az többé mintha már nem is a miénk lenne… Anyukaként igen nagy feladat számunkra, hogy a testünk változásaira úgy tekintsünk, mint emlékeztetők, melyek minden pillanatban eszünkbe juttatják, hogy a testünk lehetővé tette, hogy egy fantasztikus kis lénnyel gazdagodjon a világ és a mi életünk is. Ez egy elképesztően nehéz feladat, de az anyák ennél sokkal nehezebbeket is meg tudnak oldani!
A testtel való kapcsolat meghatározója lehet a szoptatás sikeressége is. A gyerekünk táplálása a szülést követő időszak egyik legfontosabb feladata, azonban nagy egyéni különbségeket tapasztalhatunk az anyatej mennyiségében, termelődésének ütemében, a gyermek étvágyát illetően és az anyatejes táplálás más aspektusaiban is. Anyaként csalódhatunk magunkban, testünkben, ha nem tudjuk megfelelően táplálni kisbabánkat.
Továbbá kijelenthetjük, hogy a gyerek megszületését követően fenekestül felfordul az addig jól beállt és megszokott életünk. A napi teendők egyértelműen a gyerek köré fognak szerveződni, az időnket a legfiatalabb családtag fogja beosztani, minden tevékenység és beszélgetés a kicsiről fog szólni. Fontos lehet, hogy már akár az első napoktól kezdve a tágabb család, szülőket, testvéreket, nagyszülőket is beleértve, összefogjon és támogassák a szülőket abban, hogy nekik is maradhasson meg legalább néhány az addigi tevékenységeikből. Hogyha ez egy forró zuhanyt jelent az anyuka részére vagy egy órát a konditeremben apának, akkor is nagyon hasznos lehet, ha a szülők megkapják ezt a kis időt arra, hogy az életüket sajátjuknak érezhessék. Ebben azonban nagyon fontos szerepe van a házastársnak, családtagoknak, esetleg barátoknak.
Kimerültség
Talán ennek a szakasznak az egyik legfontosabb aspektusához érkeztünk el: a kimerültséghez. A szülők az első néhány hét, néhány hónap alatt teljesen kizsigerelik a testüket és elméjüket a kisbabájuk jólléte érdekében. Elsőként az éjszakai alvás minősége vész oda, mikor hazavisszük púder illatú kisbabánkat a kórházból (otthonszülés esetén a másik szobából). Szinte minden szülő tapasztalja a gyermeke első pár hónapja során az éjszaka átalvásának lehetetlennek tűnő kihívását. Csak nagyon kevesen olyan szerencsések, hogy a gyerekük újszülött kortól kezdve átalussza az éjszakát. A többiek legalább egyszer, rosszabb esetben többször kelnek a kisbabájukhoz éjjelente. Azért tartom nagyon fontosnak, hogy erről a témáról szót ejtsünk ebben a cikkben, mert ugyan minden kisgyermekes szülő mindennapjainak része a virrasztás, az alvás az egyik alapvető emberi, humán funkciónk. Ez röviden annyit tesz, hogy alvás nélkül nem képes megfelelő módon működni a szervezetünk. Emlékeink eltárolása problémássá válik, lelassul a gondolkodásunk, fejfájást, valamint egyéb testi tünetek jelentkezését tapasztalhatjuk. Mi több, a hangulatunkra, stressztűrő képességünkre is hatással van az alvásunk mennyisége és minősége. Szerintem majdnem mindannyian tapasztaltuk már, hogy egy éjszakázás után, amikor későn feküdtünk le, nem tudtunk nyugodtan aludni, sokszor felébredtünk éjszaka vagy nem aludtunk eleget mennyire ingerültek tudunk lenni másnap vagy akár több napon át. Ezért is nagyon fontos minden ember életében, hogy az alvásának minősége és mennyisége megfelelő legyen, hiszen az alvás a mentális folyamatainkon túl, mint a gondolkodás, emlékezés, beszéd, a fizikai állapotunkra is hatással van. Tapasztalhatunk csökkent teherbíró képességet, fájdalmat különböző testtájakon, fokozott izomfeszültséget, néhányat kiemelve a változatos tünetek közül, melyeket kóros kialvatlanság után tapasztalhatunk. Ezért nagyon fontos arra figyelni, hogy azok a szülők, akiknek csecsemő korú gyerekük van, hónapokon keresztül kialvatlanok lehetnek. Ebben a korai időszakban nem ritkák a veszekedések a pár között vagy a környezet tagjaival, esetleg csapkodásig, sírásig is elmehet a fáradtság miatt a szülő. Mivel tudjuk, hogy a kialvatlanság ilyen súlyos következményekhez vezethet, és hogy a kisbabás szülők esetében az alváshiány szinte elkerülhetetlen, igazán esszenciális lehet a környezet részéről érkező segítség. Például a baba alvás idejében az anyuka ne mosni, főzni vagy takarítani kezdjen el, hanem feküdjenek le a szülők is aludni egy keveset. Esetleg felváltva figyeljenek a gyerekre, amíg a baba és a másik szülő pihen. A nagyszülők, barátok, más rokonok bevonása is hatalmas segítség lehet. Persze ezzel nem azt szeretném üzenni, hogy mindig legyen tele a ház „idegenekkel”, csupán arra a gondolatra szeretnék rávilágítani, hogy a háztartási teendőket más is el tudja látni.
Párkapcsolati kihívások
Továbbá a pár kapcsolatának ápolása is nagyon fontos még ebben a túlélésre hasonlító, nehéz kezdeti időszakban is. Fontos, hogy még ha töredékszerűen is, de megmaradjon az intimitás a szülők között. A ketten töltött idő elengedhetetlen erőforrás, mely sokszor sajnos elvész a teendők végeláthatatlan tengerében. A szülők örülnek, ha egy kis időre le tudnak ülni vagy meg tudnak nézni egy 20 perces részt a kedvenc sorozatukból este, mikor a kicsi már alszik. De valóban fontos lenne, hogy amikor a kisbaba már néhány hónapos, a szülők el tudjanak menni egy estére együtt és külön-külön is töltődni. Ez elengedhetetlen lenne annak érdekében, hogy energiájuk gyűjthessenek a mindennapok kihívásaihoz. Ez nem azt jelenti, hogy mindkét szülő minden este órákra otthagyja a pár hetes kisbabáját a rohanó lakásban. Ez jelentheti például azt, hogy amíg a feleség elmegy fodrászhoz vagy meginni egy csésze kávét a barátnőjével egyik délután, a férj otthon marad a kicsivel és minden erejével megpróbálja lekötni és megnyugtatni őt annak ellenére, hogy „anya elment”. Vagy éppen jelentheti azt is, hogy a karácsonyi céges bulira elmegy az apuka és addig a felesége és/vagy a nagymama otthon maradnak a kicsivel. De nagyon különleges alkalomként szóba jöhet, hogy a szülők elmennek vacsorázni kettesben, amíg a nagyszülők, nagynénik, nagybácsik lekötik a kisbabát egy pár órára. Nem is feltétlenül kell kimozdulni a lakásból, ez a vacsora történhet a teraszon is, de időnként érdemesebb lehet kiszakadni a mindennapok teendőire emlékeztető ruha halom, mosatlan edény és játék kupac közül, hogy lazíthassanak a szülők egy keveset. A gyermekünk szeretni fog minket attól még, mert néhány órára a nagyszüleivel hagyjuk. Természetesen a saját egészségünk és a párkapcsolatunk ápolásának időpontját gondosan kell megválasztani. Érdemes olyan időpontot találnunk, amikor a gyermekünk épp nem a szeparációs szorongás vagy a „anyát akarom” időszakát éli. Akármennyire élettől idegennek tűnhet ez a javaslat a részemről, érdemes lehet megpróbálni, hogy szülőként a párunkkal együtt és önmagunkban is eltöltünk néhány órát időnként.
Források
- Adams, B. N. 1988. Reuben Hill and the State of Family Sociology. Journal of Comparative Family Studies, 19(3), 345–359.
- http://www.jstor.org/stable/41601965
- Komlósi P. 1997. A család támogató és károsító hatásai a családtagok lelki egészségére. A család helyzete a társadalomban. In: Gerevich József (szerk.): Közösségi mentálhigiéné. Animula. Budapest. 13–34. old.