Gyakorta hallunk az anya szerepéről a gyermeknevelésben: az anyai szerepről, az anyai ösztönökről, anyai gondoskodásról és még sorolhatnánk. Ezek a kifejezések leginkább a családalapítás környékén kerülnek elő, de kultúránkból adódóan azt is elmondhatjuk, hogy egész életünkben ez övez körbe minket. De mi a helyzet az apákkal? Hol marad az apai gondoskodás említése? Sajnálatos módon az apák szerepe a mai napig valamelyest háttérbe szorul, mivel a köztudatban legismertebb felfogás az, hogy az apukák a családi életben védelmező, fenntartó szerepet töltenek be… és jobbára semmi mást. Vizsgáljuk meg közelebbről az apák szerepének témáját!
Az apai nevelés pozitív hatásai
Michael Diamond szerint, az apák védelmező jellegük mellett modellként, kezdeményezőként és mentorként vannak jelen a gyermekek életében. Az, hogy az apa érzelmi teljességgel részt vesz gyermeke nevelésében abban is segít, hogy a gyermek kötődése biztonságos legyen. Kutatások bizonyítják, hogy az apai jelenlét támogatja a gyermek későbbi iskolai karrierjét, ez többek között annak is köszönhető, hogy az apák kérdéseire a gyermek többet és választékosabban beszél, kifejezéseit jobban megválogatja. Az apa pozitív hatással van a gyermek gondolkodására és szóbeli kifejezés minőségére is. Azokról a gyerekekről, akiknek apukája részt vesz a mindennapi nevelésben elmondható, hogy nagyobb önkontrollal, magasabb önbecsüléssel rendelkeznek (Diamond, 1998).
A gyermeknevelésben megjelenő hatások Michael Diamond szerint
A várandósság idejétől fél éves korig az apa, mint korábban említett védelmezőként van jelen, egyfajta biztonsági bázis. Ez a szerep számos feladat ellátását hordozza, főleg az édesanya egészségi állapotának figyelését jelenti, legyen ez komolyabb egészségügyi állapotát fenntartó gondoskodás, vagy akár az, hogy a várandós kismama a tél közepén görögdinnyét kíván, amit meg kell szerezni.
Az apuka a gyermek kétéves koráig alternatív kötődési személyként van jelen a családi életben. Ez azt jelenti, hogy a gyermeknek ebben az időszakban még minden az édesanya körül forog, azonban apa jelenléte egy hasonlóan nyugtató támpont. Ő az a „Másik”, aki sok idegennel ellentétben figyelme és jelenléte bizonyos időre szórakoztató, igazi örömforrás. Az apa gyermekében négyéves kor körül alakítja ki (nemtől függetlenül) a férfierő képét, a negatív és agresszív érzelmekre adott reakcióin keresztül.
Ezen a ponton jelentős, hogy mit tanít apuka arról, hogyan kell a dühével és szomorúságával megküzdeni a gyermeknek. Kisiskoláskorra a szabályok megismerése, a fegyelmezés és az önkontroll kialakítása is elsősorban apai feladatkör. Iskolai évei alatt az apuka egyfajta tanár és vezető. Önállóságra nevelésben kiemelt fontosságú, csakúgy, mint a kitartás tanításában. A serdülőkorban beálló változásokban szintén ez előzőhez hasonlóan, támogatnia kell az apának a gyermek fokozódó önállóságát, lassan átvezetni a felnőttkorba.
Összefoglaló
Kedves Szülők! Ez a felsorolás nem egy követendő lista az elvárásokról, csupán arra hivatott, hogy bemutassa, az apai szerep és az apa mindennapos jelenléte ugyanolyan fontos a gyermek felnövekedésében és fejlődésében, mint az anyáé. Remélem, ez a rövid összefoglaló az apai szerepről csak bátorít Titeket – apák és anyák – arra, hogy minél több minőségi időt töltsetek a gyermekeitekkel, hiszen a családi életben az első és legeslegfontosabb nem az, hogy jól és tökéletes példát mutassunk, hanem az, hogy szeretetteljesen jelen legyünk. Beszélgessünk, tanítsunk, játszunk velük, és mindeközben érezzük jól magunkat!
Irodalomjegyzék
Diamond, M. J. (1998). Fathers with sons: Psychoanalytic perspectives on” good enough” fathering throughout the life cycle. Gender and Psychoanalysis, 3, 243-300.
Révész György (PTE BTK Pszichológia Intézet) (2015). „Szülői szerepek a tehetséggondozásban.” Ez is tehetséggondozás!” vándorkonferencia.