“Milyen hiperaktív ez a gyerek!” Hallhatjuk felnőttektől, szülőtársaktól egyre gyakrabban ezt a kijelentést mozgékony, aktív gyerekekre vonatkozólag. Sok esetben tapasztalható, hogy az egész nap vidáman szaladgáló “hiperaktívnak” nevezett gyermek bár megnehezítheti a szülő helyzetét, hiszen a mozgó célpontot nehezebb szem előtt tartani, de az esti altatáskor gond nélkül hajtja párnára fejecskéjét.
Azonban előfordulhat, hogy ez nem így történik a gyerek nem fárad el bár lefutotta a maratont, még este is a csilláron lóg és nem akar elaludni. Előfordulhat, hogy aktív gyermekünk figyelmét szinte semmivel nem tudjuk lekötni hosszú időre, hiába beszél hozzá bárki, olyan, mintha meg se hallaná. Akár még azt is mondhatják rá külső szemmel, hogy „figyelmetlen, rossz gyerek”. Nem „rossz gyerek”, nem „tiszteletlen”, nagyobb valószínűséggel figyelemhiányos/ hiperaktív zavarban szenved, vagyis ADHD-s (teljes nevén: Attention Deficit and Hyperactivity Disorder).
Ez a probléma gyakrabban előfordul, mint hinnénk:, a gyerekek mintegy 5-8%-át érinti a hiperaktivitás zavara. Két típusát különböztetjük meg a hiperaktív – impulzív típust, illetve a figyelemzavarral jellemezhető típust.
Az ADHD Tünetei:
A hiperaktivitás tünetei már magzati korban érzékelhetőek, például, ha magzat állandóan nyugtalan és kifejezetten mozgékony. Csecsemőkorban az ADHD jelei lehetnek a szokatlan fejlődési üteme, főleg, ha egyes szakaszok esetleg ki is maradnak. További tünetek a kevés alvás, csillapíthatatlan, heves sírás, vagy éppen nehezen kialakítható napi rutin. 2 éves kor körül már érzékelhető az átlagnál nagyobb fizikai aktivitás: ez folyamatos mozgásigényben és türelmetlenségben nyilvánulhat meg. Amikor eléri az óvodás kort a gyermek, a legfontosabb figyelni az indulati, érzelmi kitörések megjelenését. Az ADHD az óvodában könnyen mutathatja jelét alkalmazkodási nehézségeken keresztül, ami könnyen konfliktusokat okozhat csoporttársaival vagy gondozóival.
Az otthoni élet tekintetében könnyen megfigyelhetünk ADHD gyanús gyermekünkön gyakori a fészkelődést, ilyenkor nem tud ülés közben sem egy helyen maradni, illetve általánosan problémái adódnak fegyelmezett helyzetekben, megfigyelhető ilyenkor fegyelmezetlen beszéd vagy az izgő-mozgó viselkedés, játék során. Gyakran megszegi a játékszabályokat, félbeszakítanak játékokat, beszélgetést. Ha nem érvényesülhet az elképzeléseiben, akár dührohamok is megjelenhetnek náluk. Ha úgy érzed gyermeked kifejezetten túlérzékeny, például apró dolgokat, változásokat is kellemetlenségeknek él meg, érdemes szakember segítségét kérni.
Hogyan kezelhető az ADHD?
Jó hír, hogy az ADHD kezelésére számos módszer létezik. Számos gyógypedagógiai módszer létezik a figyelem fejlesztésére, továbbá bizonyos esetekben a pszichoterápiás segítségnyújtás vagy a gyógyszeres kezelés is indokolt lehet. A legújabb, nagyon sikeres technológiai eljárás az ADHD kezelésére pedig a neurofeedback módszere, ami szintén különböző terápiákkal egybekötve sikeresnek bizonyult a gyermekek fejlesztésében. Mindezek mellett a szülők családi konzultációk során a nevelési tanácsokat kaphatnak a szakemberektől, ezzel is megkönnyítve a hiperaktív vagy figyelemzavaros gyerekekkel élő családok mindennapjait.
Akkor az én gyerekem ADHD-s? Mit tegyek?
Kedves Szülő! Rendkívül fontos megjegyezni, hogy nem minden mozgékony gyerek lesz hiperaktív, ahogy a néhai figyelmetlenség sem jelenti a figyelem zavarát. A viselkedés megfigyelése ellenére nem szabad otthoni diagnózis felállításába kezdeni!
Ha gyermekedre ismertél ezek között a sorok között, kérlek keresd fel a lakóhelyetekhez közeli illetékes gyermek- és ifjúságpszichiátriai ellátó helyét, ahol megtörténhet a kivizsgálás, illetve a diagnózis kiállítása, ezután, amennyiben indokolt, elindulhat a megfelelő kezelési folyamat.
A pontos, precíz kivizsgálás nagyon fontos, hiszen Évente több ezer hiperaktív és figyelemzavaros gyermek marad diagnózis és megfelelő kezelés nélkül, ami megnehezíti a gyermek jövőjét, beilleszkedését és, felnőtt életmódját egyaránt.
Irodalomjegyzék:
P. H. Wender (1993): A hiperaktív gyermek, serdülő, és felnőtt.
Szűcs Marianna (2002): A hiperkinetikus szindrómás gyerekek és családjaik helyzete. PhD értekezés, ELTE, BTK
DSM-IV