„- Kedves Anyuka, Tibike ma sem evett egy falatot sem ebédnél. Teljesen el fog fogyni így ez
a gyerek, ha ilyen válogatós. Máris tiszta csont és bőr!”
„- Anyaaa! Virslit kérek! – Kislányom, de hát reggelire is virslit ettél… Kérlek, kóstold meg,
amit készítettem! – Nem! Virslit akarok!”
„- Kicsim, csak még egy falatot, a Nagyi kedvéért!”
A gyermeknevelés igen sok nehézséggel és fejtöréssel jár a szülők számára. Sok családban jelent gondot, hogy a gyermek csak néhány, igen konkrét fogást hajlandó csak megkóstolni, és még ennél is kevesebbet megenni. A szülők minden módszert megpróbálnak és minden trükköt bevetnek, hogy evésre bírják a gyereket. Hosszú-hosszú próbálkozás után aztán előfordul, hogy végső elkeseredésében Anya mégiscsak elkészíti, amire a válogatós gyerek vágyik.
Időnként már annak is örül a szülő, ha a gyerek egy kis nasit rágcsál, így már tudja, nem fog éhen halni a kicsi. Akkor sem lepődünk meg, ha a főfogás „nem kell”, de egy tábla csoki simán lecsúszik. Nem ritka az sem, hogy otthon mindent megeszik a gyerkőc, de az oviból gyakran érkezik panasz, hogy ott hagyta érintetlenül az ebédet a gyerek a konyhásnéni legnagyobb szomorúságára. Ennek persze az ellentétével is találkoztunk már: az oviban semmi gond az evéssel, na de otthon…
Mi lehet az oka ha a gyerek válogatós?
Kortársak mintája
Egyfelől nagyon gyakori, hogy a kortársak hatása nyilvánul meg ilyen formában. Már egészen kisgyermekkortól törekszünk a minket körül vevők szimpátiájának és elismerésének kivívására. Ezért nem meglepő, hogy már az óvodáskorú gyerekek is idomulni próbálnak környezetükhöz a beilleszkedés érdekében.
Kőkori agyunk
Emellett fontos lehet megfontolni a témával kapcsolatban, hogy nem az újdonságtól való félelem áll-e a háttérben? Alapvető emberi tulajdonság, hogy hajlamosabbak vagyunk a megszokott dolgokhoz – így a megszokott ételekhez – ragaszkodni, ugyanis az új dolgok potenciális veszélyforrást jelenthetnek. Ennek a jelenségnek nagy evolúciós haszna volt, hiszen, ha az állat vagy az ősember csak olyan táplálékot fogyasztott el, amiről biztosan tudta, nem mérgező, megóvta magát a betegségektől. Jelen esetben a gyerekek nem tudhatják, hogy ízleni fog-e nekik az addig még nem kóstolt étel. Ez megmagyarázza, hogy miért van az, hogy a gyermekek csak bizonyos ételeket esznek meg.
Nevelési stílus
Napjainkban gyakran találkozhatunk a kifejezéssel, hogy a szülők „elkényeztetik a gyereküket”. Ezt a pszichológia nyelvén megengedő vagy meleg-engedékeny nevelési stílusnak nevezzük. Az ilyen nevelési stílussal jellemezhető szülők nem próbálják korlátozni gyermekük viselkedését, szabadon engedik neki, hogy azt csinálja, amit szeretne, amihez kedve van. A meleg-engedékeny nevelési stílus napjainkban kezdett elterjedni, míg az idősebb generációk inkább szigorúbb nevelési elveket vallottak, ahol a gyermekeknek több szabályt kellett betartania és fokozottankorlátozták a szülők őket.
Fontos hangsúlyozni, hogy a szülők a legjobbat szeretnék a gyereküknek, ezért engednek nagyobb teret a gyermek követeléseinek. A megengedő nevelési stílus gyakran az étkezési szokásokban is megnyilvánul, tehát a szülő kedvezni próbál a gyermeke ízlésének és nem „erőlteti”, hogy a gyerek megegye, amit nem kíván. Gyakran ezért a gyerekek megszokják, hogy ha elég kitartóan ellenállnak az új fogások megkóstolásának, akkor olyan menüt kapnak, amit biztosan szeretnek.
Szokásaink és megszokásaink
Megfigyelhető, hogy a „rossz evő” gyerekek családjában az evés és étkezés kiemelt téma, vagyis a szülők nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a gyerek mit és mennyit eszik. Ez is vezethet ahhoz, hogy a gyerek problémának, kötelességnek, feladatnak éli meg az evést, és ez gyakran azt eredményezi, hogy ellenáll és nem eszi meg, amit kínálnak neki. Persze az is fontos tényező lehet a válogatós gyerekek tekintetében, hogy az otthoni ízekhez szoknak hozzá kiskorukban, és amikor bekerülnek az óvodai közösségbe, ugyanazt a minőséget és ízvilágot várják el, amit megszoktak.
Mit lehet kezdeni a válogatóssággal?
Az előbb említett magyarázatok csak egy kis szeletét fedik le azoknak a tényezőknek, amik a gyerekek étkezési szokásai mögött állhatnak. De mit tehetünk, ha gyermekünk „nem eszik rendesen”? Elsőként nézzük meg, hogy ha nem szeretnénk „elkényeztetni” gyermekünket, milyen nevelési elveket érdemes követni az étkezés terén. Az úgynevezett következetes vagy demokratikus nevelési stílus alapja, hogy korlátokat, határokat szabunk a gyermeknek, de ezt olyan módon tesszük meg, hogy ezen határok között neki szabad mozgásteret adunk. Például alternatív fogásokat kínálunk neki, amelyek közül ő maga választhat, de nem próbáljuk meg teljesíteni a lehetetlent azzal, hogy mindig elkészítjük azt a fogást, amire a gyermekünk éppen vágyik. Például: „Rántottát vagy bundáskenyeret szeretnél reggelizni?”.
A közös étkezések nagyon sokat jelenthetnek a gyermek étkezési szokásainak szempontjából. Ha az egész család együtt étkezik, akkor a gyermek a szülei és testvérei mintáját látva „megtanulja, hogy hogyan kell enni”. Ha azt tapasztalja, hogy a család jókat beszélget vacsora közben és mindenki ugyanazt eszi, akkor a gyermek is nagyobb valószínűséggel fogja ezt a modellt követni. Ebben, ahogyan korábban szó esett róla, a társak hatásának is nagy szerepe van, hiszen, ha mindenki megeszi, ami a tányérján van, akkor ő sem szeretne kimaradni a jóból. Fontos észben tartania azonban a szülőknek, hogy a gyerekek nem bírnak akkora mennyiségű ételt megenni, mint egy felnőtt, ezért érdemes kisebb porciókat szedni a gyerkőcöknek. Ezzel a technikával a pazarlást is nagy mértékben csökkenthetjük.
Összefoglaló
A szülők a legjobbat szeretnék gyermekük számára, de nem szabad kétségbe esni, ha a gyerek válogatós. A gyerekek nagyon tanulékonyak és ösztönösen tudják, mi jó nekik. Ha szülőként megpróbálunk ráhangolódni gyermekünkre és bizonyos kereteket tartva szeretettel neveljük őket, baj nem lehet. Nyugalom, a gyermek nem fog éhen halni!
Irodalomjegyzék
Vajda, Zs. & Kósa, É. 2005. Neveléslélektan. Osiris Kiadó.
Cole, M., Cole, S. R. 2006. Fejlődéslélektan. Osiris Kiadó.