A Mikulás nem valóságos. Tessék, kimondtam. Ezen kívül biztos vagyok benne, hogy nem a kéményen át ereszkedik le, se nem az ablakon át a szánjáról érkezik, hogy elhelyezze pontosan azt a pár apróságot, amit pont épp a mi gyermekünk kért. Tudjuk, hogy nem valóság, hiszen mi botorkálunk a sötét előszobában, hogy a listán szereplő ajándékot, csokimikulást vagy virgácsot betuszkoljuk a csizmácskákba. Mégis olyan jóleső átadni magunkat ennek a titokzatos, izgalmas és szívet melengető fantáziának, hogy egy kedves öreg úr személyesen meglátogat minket, hogy örömet okozzon egy hideg, téli reggelen. Ha te is tudod, hogy a Mikulás nem valódi, de az érzés igen, akkor szeretettel ajánlom az írásomat, amelyben igyekszem körbejárni a Mikulásozás lényegét a gyermekek oldaláról.
Velünk hogy volt?
A gyermeknevelés kapcsán mindig érdemes és érdekes elgondolkodnunk, hogy amikor mi voltunk ennyi idősek, velünk hogy csinálták a felnőttek. Úgy tudtuk, hogy a Mikulás szánon érkezik, vagy hogy a kéményen át jön? A cipőket az ablakba tettük vagy az ajtóhoz? A párunk esetében mindez hogy nézett ki? Amikor új család képződik, ezek a rítusok is megújuláson mennek keresztül, összeegyeztetését igényelnek. Ha esetleg eddig nem beszélted meg a pároddal ezen részletek, érdemes lehet leülni és feltenni magatoknak a következő kérdéseket:
- Milyen élmény volt az ünnep gyermekkorban?
- Hogyan vártuk gyermekként, hogy mit hoz a Mikulás / Télapó? (apropó! Melyik nevet használtátok?)
- Milyen érzés volt az ajándékozás? (akár a karácsonyi is)
- Mit kaptunk általában?
- Hogy szeretnétek, hogy a gyermekünk érezze magát ezen az ünnepen?
- Mennyi és milyen típusú ajándékokat hozzon a Mikulás a mi családunkba (pl. legyen virgács vagy sem)?
- A szülőknek is jár a Mikulás vagy ez csak a gyermekekre érvényes?
Még számos kérdés felmerülhet, amelyekre érdemes időt szakítani a meghittség érdekében. Ez a gyakorlat nem csak a gördülékenyebb ünneplést segíti elő, de lehetőség arra is, hogy közelebb kerüljünk ismét a kedvesünkhöz, hogy megismerjük őt egy olyan oldaláról, amiről lehet, hogy már ő is kicsit megfeledkezett. Bevonható ebbe a nagy család is, ha nagyobb gyerekek vannak, megkérdezhetjük őket, hogyan szeretnének ők ünnepelni, mi az, amit esetleg szerettek volna kipróbálni, mint család. Új hagyományok bármikor születhetnek.
Higgyen a gyermekem a csodákban?
A gyermekek számára fantáziavilág nagyon fontos az egészséges fejlődésükhöz. Óvodás korban ennek enged teret számos játéktevékenység és kézműves foglalkozás, amiket szívesen végeznek. A játékból készült homokpogácsát szülőként játékból jóízűen “elfogyasztjuk” és megdicsérjük az ügyes kis cukrászt, amiért ilyen jól tud sütni.
A fantázia menedék a gyermeki elmének. Mágikus és vágyteljesítő szerepe van a gyermekek életében. A képzelet az észlelésre és az emlékezetre épül, nem tud úgy működni, hogy a gyermek ne tudná legalább részben elkülöníteni, mi a valóság és mi nem. A képzelet számos testi funkcióval áll kapcsolatban. Összekapcsolódik és kölcsönösen befolyásol számos gondolkodási és mozgásfejlődési jelenséget. Például a téri koordinációt, az emlékek szervezési képességét és a testi-lelki egyensúly megteremtését. Az óvodáskor kezdetén a képzeleti forma alapja a mese, ezért a karácsonyi időszakban érdemes az ünneppel foglalkozó meséket hívni, hogy segítsenek kiteljesíteni a karácsonyi csodákat gyermekünk fejében. A csoda lényekben, mint például a Mikulásban való hit szorosan összekapcoslódik a fantázia tevékenységekkel, így ha gyermekünk nyitott erre, érdemes hagyni ezt a működést.
Hazudok a gyermekemnek, ha azt mondom, a Mikulás létezik?
A hazudástól való félelem gyakori a szülők körében. Előfordulhat, hogy kiskorunkban azt éltük meg, hogy a szüleink nem mondták el az igazat valamiről, legyen az a Mikulás esete vagy bármi más, és ez mély nyomot hagyott bennünk. Ha a kedves olvasó nem tud elszakadni attól a kellemetlen gondolattól, hogy hazudik a Mikulásról (vagy bármi egyéb lényről) gyermekének, akkor sem történik katasztrófa. Gyermekek milliói nőttek fel anélkül, hogy egy percig is hittek volna a Mikulásban. Sőt vannak olyan gyerekek, akik kezdetektől átlátnak a szitán.
Ami igazán fontosabb ebben a történetben az, hogy a gyermekünk számára egy olyan biztonságos, kellemes és melegséggel eltöltő hangulatot tudjuk varázsolni, amelyben megélheti az összetartozás és a családi szeretet erejét. Ennek érdekében érdemes kihasználni az advent időszakát a hangolódásra, amely során minden napban megtapasztalhatja gyermekünk a csodákat. Amik elvonják az ő és a család többi tagjának is a figyelmét a hamar sötét, szürke napokról.
Készíthetünk házi adventi kalendáriumot, amely minden nap kis meglepetést rejt (pl. hajcsat, csokika, matrica, színes ceruza, kisautó stb.). Bevonhatjuk az ajándék készítésbe és a Mikulásra hangolódva olvashatunk Szent Mikulós történetéről, illetve olyan mesekönyvekből, amik ezt a karácsonyi időszakot járják körül. Számos karácsonyi vásárban meg lehet látogatni a Télapót és levelet is lehet neki írni, ami elmélyítheti az érzést a kicsiben. A “családtag beöltözik Mikulásnak” hadművelet is értékes lehet. Segíthet a Mikulás mítoszának fokozatos leépítésében, hiszen a gyerekek idővel ráébrednek a hasonlóságok révén, hogy ez a Mikulás bizony valaki, aki csak beöltözött. Ugyanakkor ez is lehet egy szórakoztató családi élmény, amire örömmel tekintünk vissza majd idővel.
Ne feledkezzünk meg a jó titok jelenségről, amely esetén az igazság titkolása a másik számára élményeket rejt. Ilyen lehet a gyermekeknek a Mikulás vagy a fogtündér története, ahogy egy felnőtt ember számára például egy meglepetés születésnapi buli.
Ahány ház, annyi szokás
Akárhogy is döntünk a Mikulás és adventi hagyományok ápolása kapcsán, tartsuk szem előtt a többi embertársunkat, akik lehet, hogy máshogy vélekednek. Az óvodáskorban jönnek a gyermek számára az első olyan érzések, hogy nem minden családban vannak úgy a dolgok, ahogy náluk otthon. Ahogy valakinek furcsa lehet, hogy a kispajtása kétszer karácsonyozik elvált szülei révén, ugyanígy megjelenhetnek ezek a Mikulásozás esetében is. Vannak olyan gyerekek, akik hamarabb elengedik a Mikulás csodáját és előszeretettel jelentik be a még “hívő” társaiknak, hogy mi is az igazság. Ha belegondolunk, ez csak egy mini verziója annak, amelyet a felnőtt életben is tapasztalunk később. Vannak dolgok, amikben nem egyezik az emberek véleménye, de vannak olyan is, amikben nem is kell egyetérteni feltétlenül. Ilyen a Mikulás helyzet is.
Ne húzzuk fel magukat, ha gyermekünk azzal jön haza, hogy valaki ezt mondta neki. Lehet előre gondolkodva jelezni a környezetnek, hogy a kisemberünk hogyan viszonyul a Mikuláshoz, így elkerülni a nagy leleplezéseket. A lényeg, hogy nyugodtan kezeljük a helyzetet és ha úgy érezzük, kell még a családba a Mikulás csodája, nyugodtan visszaringathatjuk a gyermeket ebbe. Ha viszont azt érezzük, túlságosan felzaklatta ez és rendszeresen kérdezősködik, esetleg bizalmatlanságot tapasztalnánk, üljünk le vele beszélni. Elmondhatjuk, hogy ez egy fontos hagyomány a családban és milyen jó is néha hinni valamiben csak úgy. Illetve jelezzük számára, hogy szeretet vezérelte a Mikulásozást.
Összefoglaló:
Szülőként gyakran a színfalak mögül kell alakítani az eseményeket, hogy teret adjunk a fantáziának és kialakulhasson a csodába vetett hit. Ez sok nehéz helyzeten át tudja vezetni a kicsit. A gyermek fejlődését tekintve nagyon fontosak azok a családi szokások és hagyományok, amelyek szeretet teljessé és csodálatossá varázsolják az ünnepet és a hideg, téli időszakot. Minden szülőt arra bátorítok, hogy merjen saját dolgokat kipróbálni a gyermekre és a családra szabva. Felcseperedve az utód tovább tudja vinni ezeket és gyökérként tud beléjük kapaszkodni azokban az élethelyzetekben, amikor megüti a rideg valóság. A csodák létezésében lehet kételkedni, de érdemes megpróbálni hinni egy kicsit.
Ha szeretnél a témában tovább olvasni, ajánlom a következőket:
https://onlinepszichologus.net/blog/szukseg-van-egy-kis-csodara
Göbel Orsolya – A szív érintése