Óvodai kortárskapcsolatok fontossága
Mindenki számára ismerős lehet a „vagyok a barátod, nem vagyok a barátod” jelenség akár már csak a saját emlékeiből is. Az óvodában gyakran előfordul, hogy a gyermek egyik nap még legjobb barátjának tekinti egy csoporttársát, másnap azonban egy új legjobb cimboráról számol be. Egyik nap még rengeteg barátja van, másik nap pedig egyedül játszik. Az óvoda a fantáziajátékok és a szimbolikus tevékenységek révén elvarázsolt kastélynak tekinthető, melyben a társakkal kapcsolatos viselkedés, a hozzájuk való viszonyulás az „én” értékelésének fő szempontja.
Óvodai kapcsolatrendszer hatása a gyermekre
Az óvodába kerüléssel a gyerekek látóképe kiszélesedik, nap mint nap egyre több új tárgyat, mondókát, szót, készséget sajátít el. Emellett megtapasztalja a kortársaival való együttlétet, viselkedésének szociális következményeit. Ezek mind hozzájárulnak az egészséges fejlődéshez, hiszen az óvodában olyan élményekhez jut a gyermek, melyekhez a családi házon belül nem tud. Az óvodai lét kezdeti időszaka hasonlít a járás kezdeti időszakához, néha egészen ügyesen sikerül kapcsolatot teremteni a többiekkel, viszont néha a gyermek még „elesik”, hiszen nincs még egy kialakult viselkedéssémája a kortársakkal. A kezdeményezésre képes gyerekeknek vonzó a másik gyermek társasága, viszont azoknak, akik túl szorosan kötődnek a szülőhöz nem tudják még értékelni a többiek társaságát.
Óvodai barátságok kialakulása
Az óvoda kapuján belépve nem csak a szülőt töltheti el aggodalom, hanem a gyermeket is az ismeretlen környezettől és személyektől. “Mi lesz most velem anya nélkül?” A nehéz búcsú után a gyerekek először egymástól függetlenül kezdik el megismerni a helyet, más-más játékokkal kezdenek el játszani. Ilyenkor a közös játék és későbbi barátságok kialakulásában mérvadó lehet az azonos hely és a csoportosulás. Később a kölcsönös mintakövetés (például mindannyian az óvónéni utasításai szerint tesznek valamit), viselkedés (pl. közös rajzolás) és valamilyen különleges esemény (pl. ünnepségek) vagy tárgy adja a barátságok csíráját.
Kisgyermekkorban meghatározó tényező a kortárs kapcsolatokban a nem is. Máshogy barátkoznak a fiúk és a lányok. A fiúk viszonylag hamarabb, nagyobb létszámú és lazább kapcsolatokat alakítanak ki, míg a lányok esetében ez a folyamat lassabb, és kisebb létszámú. A kortárscsoport biztosítja a valahová tartozás élményét, az önazonosság érzését, az összetartozást és a biztonságot.
Milyen barát az én gyerekem?
Kedves szülők! Abban az esetben, ha azt tapasztalják, hogy gyermekük sokat van egyedül, nehezebb számára kapcsolatokat kialakítani a közösségben, akkor bizonyára megfogalmazódott már a fejükben az a kérdés, hogy ennek mi lehet az oka? Vajon a gyermek személyiségének jellemzői vezetnek ahhoz, hogy népszerűtlen legyen társai körében, vagy pedig a csoportból történő kirekesztés és elutasítás?
Dodge és munkatársai (1990) szerint a karakterisztika, temperamentum és a hozott tulajdonságok befolyásolják a gyermek szociális helyzetének alakulását, viszont ez a visszautasított gyermekek esetében hatványozottabban számít. Ugyanis ezek a gyerekek számos olyan tulajdonságot hordoznak magukkal, amelyek a társaikból negatív válaszokat, interakciókat váltanak ki. Ilyen például az agresszióra való hajlam, a kooperációra való hajlandóság hiánya, megosztásra való képtelenség stb. Ezzel ellentétben azok a gyerekek, akik népszerűek csoportjukban, már a csoportba lépés kezdetekor segítőkész, kooperatív és készséges viselkedést mutattak, mely általános elfogadást eredményez. Ezek alapján azt tanácsolnám Önöknek, hogy a gyermek biztonság érzetét erősítsék meg pozitív visszajelzésekkel. Bátorítsák, és hagyják hogy a közösség aktív tagjává válhasson.
Irodalomjegyzék
Dodge, K. A. ,Feldman, E. (1990): Issues in social cognition and sociometric status. In Asher, S. R., Coi, J. D. (szerk.): Peer Rejection in Childhood. Cambridge University Press, New York.
Inántsy-Pap J. (2008): Iskolakezdés és a társas motívumok. Iskolakultúra, 2008 (7-8), 128-134.
Zsubrits A. (2007): A gyermekkori kötődések motívumai. Új pedagógiai szemle, 57 (7-8
), 16-22.