Az együtt alvás előnyei és hátrányai, a külön alvásra szoktatás lehetőségei
A szülők körében gyakran felmerül a gyermekkel való együtt alvás kérdése. Mivel teszek jót a gyermekemnek? Aludjon mellettem? Szörnyű szülő vagyok, ha én a saját szobájába, ágyába szoktatom már a kezdetektől? Bizonyára mindkét oldal képviselőivel találkoztunk már. Vannak, akik az együtt alvásra esküsznek, és egyenesen szörnyetegnek tartják a gyermeküket saját ágyukból “kizáró” szülőket. Emellett természetesen vannak, akik az előbbi csoporttal soha nem tudnának egyetérteni, a gyermekkel alvásban az önállósodás, a pihenés ellehetetlenítését, fölösleges veszélyek megnövekedését látják. Vajon kinek van igaza? Van-e igazság ebben a témában, vagy csupán mindenkinek meg kell találnia az alvás leghatékonyabb módját? Ezeket a kérdéseket igyekszünk megválaszolni az alábbi cikkünkben.
Az együttalvás hátrányai
A gyermek első életéve során kifejezetten ellenjavallt a közös ágyban alvás. Sajnálatos módon előfordulhat, hogy a szülő alvás közben a csecsemőre rágördül, esetleg a párnák, takarók közé szorítja őt. Ezáltal a SIDS, azaz hirtelen csecsemőhalál (bölcsőhalál) esélye igencsak megnő. Az egy szobában alvás ugyanakkor épphogy javasolt az első életév során, amelyre a későbbiekben térünk ki. [2]
Később, akár óvodás korban, már nem kell a SIDS lehetőségétől tartanunk, ugyanakkor nem biztos, hogy az egy ágyban alvás lesz a megfelelő választás számunkra. A gyerekek ugyanis megszokják, hogy a szülővel alszanak, így később nehezebben fognak tudni önállóan elaludni, megnyugodni, éjszakai ébredés esetén visszaaludni. Rosszabb esetben akár álmatlanság (insomnia) is kialakulhat. [1]
Az egyre nagyobb gyermek igencsak sok kényelmetlenséget okozhat a szülői ágyban. A szülő(k) egyre kisebb helyen férnek el, akár az apró rugdosó lábak áldozatául is eshetnek. A gyermekkel való együttalvás pedig hosszú távon nem mehet a szülői pihenés kárára. Gyermekeink bizonyára nem vágynak egy végtelenségig kimerült, ezáltal türelmetlen édesanyára/ édesapára. [4]
Az együtt alvás előnyei
Ahogy fentebb már említettük, a gyermek egy éves koráig érdemes az egy szobában alvás mellett döntenünk. Ennek oka többek között a gyermek mélyebb, nyugodtabb alvása, valamint az éjszakai etetés/ szoptatás megkönnyítése, kötődés elősegítése egyaránt. [3] Kiemelten fontos ugyanakkor, hogy a közös szobában alvás NE közös ágyat jelentsen! A legbiztonságosabb, ha a gyermek a saját kiságyában, háton, kemény matracon, takarók, párnák és plüssök nélkül alszik, a fulladásveszély elkerülése érdekében. [2]
Később, az óvodáskorú gyermek nyugodtabban alhat a szülőkkel, akár egy ágyban, amelyhez az irracionális félelmek (például szellemektől, sötéttől való félelem) csökkenése, [4] a rémálmokkal való megbirkózás elősegítése is hozzájárul. Ha valami miatt a gyermek felriad, egyből meg tudjuk nyugtatni, így hamar vissza is alszik. A közös ágyban alvás sok esetben mind a szülő, mind a gyermek érzelmi szükségleteit kielégítheti, továbbá enyhítheti a gyermek szeparációs szorongását. [5]
Hogyan szoktassuk át gyermekünket a külön alvásra?
Alakítsunk ki egy lefekvés előtti rutint, vagy ha ez már korábban kialakult, ne változtassunk rajta. Fontos, hogy a lefekvés kiszámítható legyen a gyermek számára, ezáltal pozitív asszociációkat fűzve az alváshoz. Ilyen rutin lehet például a “nyolctól fürdetés, majd fogmosás, fél kilenctől meseolvasás a kiságy mellett, majd alvás a saját kiságyban”. Továbbá fontos, hogy lefekvés előtt semmiképp ne tévézzen/ tabletezzen/ telefonozzon a gyermek. [5]
Beszéljük meg a gyermekkel, legyünk konzisztensek. Előre mondjuk el neki, mi fog este történni, milyen sorrendben, majd ragaszkodjunk az elmondottakhoz. Ebbe az is beletartozik, hogy az első három sikeres különalvást ne jutalmazzuk a negyedik este folyamán közös alvással. Ez csupán összezavarná a gyermeket, azt hinné, hogy a közös alvás egy jutalom, amelyet ki kell/ lehet érdemelni. [5]
Fontos az átmenet, ne hirtelen akarjunk nagy változást. Érdemes lehet az új alvóhelyhez olyan matracot választani, amin a szülő is elfér a gyermek mellett. Így kezdetekben megvárhatjuk, amíg a gyermek elalszik, majd ha az éjszaka folyamán felriad, segíthetjük a visszaalvást. Emellett tegyük lehetővé, hogy a gyermek bármikor át tudjon menni a szülői szobába, ha szüksége van rá, majd innen vissza tudjuk kísérni a saját kuckójába. [4]
Az ágynemű közös kiválasztása, az új alvókuckó berendezése is segíthet. Ezáltal a gyermek is kontrollálja az eseményeket, hiszen az általa választott környezetben aludhat. [4]
Átmeneti tárgy, plüss kiválasztása is segíthet. A gyermek éjszaka ölelgetheti a választott tárgyat, ráadásul szülőként egyfajta “őrző” funkcióval is felruházhatjuk azt. Például lefekvés előtt mondhatjuk azt gyermekünknek, hogy “Brumi éjszaka vigyáz rád, segít elaludni, és mindvégig itt lesz.” Ez természetesen nem váltja ki a szülői gondoskodást, törődést, de egy nagyobb nyugalmat eredményezhet. [4]
Összefoglalva
Összességében látható, hogy az együtt- és külön alvás mellett és ellen egyaránt állnak érvek. Akárhogy is döntünk, az a fontos, hogy az eredmény mindegyik fél -gyermek(ek), szülő(k)- számára optimális legyen. Amennyiben szülőként már-már beleerőszakoljuk magunkat a gyermekkel való együtt alvásba, a keletkező feszültség nem csak minket, hanem gyermekeinket is negatívan fogja érinteni. Így a lényeg, hogy mindenki a lehető legtöbbet tudjon pihenni, a lehető legkevesebb nehézséggel, nyugodtan alvó gyermekkel.
Felhasznált szakirodalom:
[1] https://www.youtube.com/watch?v=HWvZJFZlODM
[2] https://www.youtube.com/watch?v=3HAlOSnKUqM
[5] https://thrive.psu.edu/blog/bed-sharing-among-toddlers-and-preschoolers/