Felelős szülőként természetes, hogy gyermekünk boldogsága kiemelkedően fontos számunkra. A lehető legjobbat szeretnénk és kívánjuk neki, a mindennapi örömszerzés mellett a „boldogságra nevelést” is fontosnak tartjuk. Ez azt jelenti, hogy önmagát a bőrében jól érző és kibontakoztató fiatal formálása a célunk. Ebben a cikkben azt foglalom össze, miket tehetünk ennek elérése érdekében, hogy neveljünk boldog gyereket? Az összefoglalót főképp Dr. Vekerdy Tamás pszichológus előadása (1.link), valamint Prof. Dr. Bagdy Emőke Nőszemköztben (2.link ) adott interjúja alapján készítettem és 5 fő ponton keresztül vezetem végig. Kellemes olvasást kívánok!
A gyermek személyiségét bontakoztassuk ki, ne a sajátunkat a gyermekben.
Fontos felismerni, hogy mindenki különböző, egyedi és másban jó, ezáltal mindenkinek más-más út felel meg. Ha például azt látjuk egy játszótéren, hogy minden gyerek szaladgál és együtt játszik, de a mi gyerekünk a szoknyánkat fogja, nem gond. Nem kell kétségbeesni, hiszen felnőttek között is léteznek egyaránt extrovertált és introvertált egészséges és boldog személyek. Egyik típusra sem célszerű ráerőltetni a másik tulajdonságait. A „szoknyánkat fogó” gyermek idővel erőltetés nélkül, magától csatlakozik a többiekkel való játékba.
Másrészt a gyermekünket, mint egyedi személyt kell megismernünk, és a róla szerzett tudásunk alapján a tehetségének és érdeklődési körének megfelelő „továbbképzésben” részesítenünk. Nagyon fontos, hogy ne a saját be nem teljesült vágyainkat erőltessük rá! Ha például ő sportolni szeretne, de mi mindig is zenei pályát szerettünk volna magunknak, így gyermekünknek is, ne hagyjuk, hogy ez befolyásoljon. Mindenképpen érdemes azokat a tevékenységeket támogassuk, amelyekben eleve tehetséges és amihez neki kedve van, hiszen ezekben fog igazi sikerélményeket megélni, amely fokozza önértékelését és segít a stabil énkép kialakításában!
Mi a fontos a gyermeknek és mi az, ami valójában nekem számít?
Egyértelmű elképzelés a szülők körében, hogy boldog gyereket szeretnének nevelni. Azonban az élet számos olyan helyzetet teremt, amelyben az érdekek megoszlanak, így a boldogság elérése nehezített pályává válik. Ilyenkor át kell mérlegelnünk kell a helyzetet és ez nagyon nehéz feladat lehet. Például tegyük fel, hogy egy ünnepélyes helyzetben vagyunk, szeretnénk, ha a külvilág megdicséri a négyéves kislányunkat, hogy milyen szépen öltöztetjük, mennyire szép rajta a virágos ruha és a hófehér harisnya. Azonban az elmúlt tíz percben hússzor próbáltuk rávenni, hogy ne ugráljon és ne koszolja össze magát valamivel.
Mi a fontosabb? Mások ítélete vagy az, hogy gyermekünk ne érezze magát megkötözve? Ha örökmozgó gyermekünk van, nem zárhatjuk hófehér ruhák börtönébe. Igyekezzünk kompromisszumot kötni önmagunkkal és gyermekünkkel. Hagyni kell, hadd kenje össze magát, hadd legyen koszos az új cipője.
Ez természetesen nem jelenti a szabályok elhagyását! Sok helyzetben kell szülőként határokat húzni és megtanítani utódunkat a közösségünkben fennálló szabályokra, hogy később felelős felnőttként tudjon beilleszkedni a társadalomba. A közös étkezések vagy a lefekvés ideje szintén a gyerek érdekeit szolgálják, keretet és ritmust adva a mindennapoknak. Mindemellet fontos, hogy a gyereknek minden játék; az evés-ivás, vagy éppen a beszélgetős, nevetgélős séták haza az oviból. Így igenis egy ideig játszani fog az étellel, és sokáig minden útszélen lévő kavicsba belerúg. Amíg ezekkel kárt sem magában sem másban nem tesz, hadd élvezze az élet ilyen apró örömeit.
A hallott mese varázsa
Fontos kiemelni – de annál nehezebb ehhez tartani magunkat -, hogy a TV-mese nem mese. A maga módján természetesen az, de nem a kreativitást, képzelőerőt és megküzdést elősegítő fajta, szemben az olvasott mesével. Íme pár érv a meseolvasás mellett:
A jó mese segíti a megküzdést
A jó mese – amelyben a jó és a rossz is elnyeri méltó jutalmát vagy büntetését, a szeretet győz, a legkisebb egyben a legerősebb, és amelyben a kiszámíthatóság lelki biztonságot teremt – elősegíti a gyerekek hétköznapi problémákkal, élethelyzetekkel való megküzdését, hiszen azokat tükrözik. Egy óvodai veszekedés vagy éppen otthoni problémák, esetleg a szülők válásának feldolgozását is megkönnyítheti a témához választott megfelelő történet. A jó mese főszereplőjével a kisgyerek könnyen azonosul, így annak győzelme – akár egy csúfolódó nagytesóval szemben – a sajátjává válik. Érdemes tehát a hallott mesét a mindennapokba beépíteni, segítve ezzel a feszültség, a düh vagy „csupán” a hétköznapi történések feldolgozását. Nem mellesleg egy intim, meghitt kapcsolódást tesz lehetővé a szülővel, ami “gyógyító” erővel bír.
A fejből mondott mese, kapcsolódás és biztonság
Megfigyelték, hogy a fejből mondott mesék, főleg a szülők által spontán kitalált történetek a gyerekek kedvencei. Könnyen kapcsolódnak hozzá, általunk nem is gondolt részletek iránt érdeklődnek, mint a kitalált karakterünk szemszíne vagy éppen a kedvenc játéka. Nagyon hasznos, ha ezeket a meséket ismételjük, hiszen énmegerősítőként szolgálnak, és biztonságérzetet adnak a gyereknek azáltal, hogy tudják mi fog történni. A gyermekek számára különösen élvezetes lehet, ha a szülő az aznapi történéseket is beleszövi a meséjébe, akár feloldva ezzel az aznapi feszültségeket.
Kreativitás fejlődése, szemben a TV-mesével
A mesehallgatás belső-kép készítés a gyerek számára, megteremti benne a saját valóságát a mondottak alapján, ahogy neki tetszik. Közbeszólhat, kérdezhet, ezáltal alakíthatja is a történetet. A TV-mese nézése közben éppen ez a fontos mozzanat, a belső-kép készítés hiányzik a túláradó ingermennyiség mellett.
Gyerekjáték a játék?
Nem meglepő, minden szülő ismeri a játék fontosságát a gyerekek életében. Ugyanakkor érdemes beszélni a milyenségéről. Amire szüksége van egy gyereknek: rengeteg mozgás, pocsolyákban ugrálás, szaladgálás az udvaron. Igen, ez kosszal, hangzavarral, olykor kisebb nagyobb sérülésekkel jár, mégsem a fejlesztő játékok elé leültetett gyerek jár jobban. Napjainkban elég sok beszédhibás gyermek van, ami nem meglepő, ha tudatában vagyunk annak, hogy bizonyos agyi központok, így a beszédhez kapcsolódó területek is a fizikai mozgás által (is) fejlődnek. Hagyjuk hát a gyerekeket ugrálni, futkorászni és ne erőszakoljuk rájuk az “ülős” játékokat, amikor mozogni szeretnének! Emellett a hallott meséhez hasonlóan a szabad játéknak is megküzdést, feldolgozást elősegítő hatása van. Szabad játék lehet, amikor a gyerek spontán elkezd kavicsokkal és fadarabokkal iskolásat játszani, vagy amikor kisautókkal, babákkal alkotja meg a saját világát.
„Mi volt az oviban?” – a mindennapok mihaszna kérdése.
A kérdésre a válasz: „semmi”. De mi az, hogy semmi? És miért nem mondja el a gyerek, hogy mi volt az ebéd? Azt állítja, hogy nem emlékszik. Utána kis szerencsével fürdéskor vagy vacsoránál spontán elkezd mesélni. Baj van a gyerekkel? Semmiképpen sem.
Egy 5000 gyereket felölelő kutatásban, ahol arról kérdezték meg őket, hogy mi a legjobb, ami az oviban történik, a legtöbben ezt a választ adták: „Amikor anya értem jön.” Így talán nem meglepő, hogy nem akar a nap korábbi részéről beszélni, amikor elérkezett a kedvenc „ovis programja”. Ha a képi emlékezetével visszagondolna és elmondaná, mi volt korábban, azt érezné, hogy újból ott van, és ezt ilyenkor nem akarja. Legjobban a szerető családban érzi jól magát a kisgyerek, ehhez semmi nem ér fel. Miután újból bekerül az otthon nyugalmába, idővel magától mesél majd a napjáról. Ettől a mindennapi szituációtól nem kell megijedni, rendben van a gyerek, nem kell faggatnunk őt.
Kedves Szülő!
Természetesen a fent leírtakon túl szülőként kismillió dologra kell még odafigyelnünk, de remélhetőleg ez a felsorolás hasznos információkkal gazdagított, inspirált és megerősítésként szolgált a szülői feladatok végzéséhez és segítséget nyújtott ahhoz, hogyan neveljünk boldog gyereket. Összességében tehát hagyjunk időt arra, hogy megismerjük gyermekeink saját, önálló személyiségét, ne keverjük bele a mi vágyainkat, és a tehetségüknek, érdeklődési körüknek legmegfelelőbb tevékenységeket buzdítsuk. Gondoljuk át, mi fontosabb gyermekünknek, adott esetben a csinos ruha vagy a kényelmes, „koszolható” darab, ami nem jár dorgálással. Meséljünk, szorgalmazzuk a szabad játékot és a minél több mozgást, elhanyagolva a TV-t. Végül pedig ne akadjunk fenn olyan lényegtelen megválaszolatlan kérdéseken, mint a „Mi volt az oviban?”. Természetes ilyenkor a „semmi” és faggatózásra sem válik értelmes „valamivé”. Megkönnyítheti dolgunkat, ha belegondolunk, nekünk milyen volt gyermekként az élet…
Irodalomjegyzék:
Bagdy:
https://www.youtube.com/watch?v=v82PWogCRf0&ab_channel=Erd%C3%A9lyiMagyarTelev%C3%ADzi%C3%B3
Cole és Cole Fejlődéslélektan, 2006., 11.fejezet
Beszédfejlődés és mozgás kapcsolatáról:
https://devijoga.hu/az-idegrendszer-fejlodese-1-resz-a-vesztibularis-rendszer/
Ne hagyd ki a többi cikkünket sem!
https://blog.ovped.hu/category/szulo-gyermek-kapcsolat/
- Kisgyermekes családok I.17 perc olvasási idő
Nem vagy egyedül! Szülő szerep nehézségei Ebben a cikkben szeretném röviden körbe járni az újszülöttet… - Hogy neveljünk boldog gyereket?10 perc olvasási idő
Felelős szülőként természetes, hogy gyermekünk boldogsága kiemelkedően fontos számunkra. A lehető legjobbat szeretnénk és kívánjuk… - Érzelmeink sűrűjében – gyermekkori érzelemszabályozás6 perc olvasási idő
Az érzelmeink átszövik a társas életünk minden szegletét gyermek- és felnőttkorban egyaránt. Azok az emberek,…