Búcsúzás Könnyedén: Tippek az Óvodában és Bölcsődében8 perc olvasási idő

Az óvoda és a bölcsőde elkezdése mind a gyermek, mind a szülő számára aggodalommal és szorongással teli változás lehet. A gyermek szoronghat a szülőktől való elszakadástól, az idegen környezettől és az új, ismeretlen emberektől, a szülő pedig aggódhat, hogy gyermeke hogyan fog tudni alkalmazkodni mindezen változásokhoz. Ez tehát egy olyan időszak, ami a szülőknek és a gyermeknek egyaránt lehet stresszes és érzelmekkel teli. Viszont bizonyos technikákkal igenis könnyebbé tehetjük ennek az időszaknak az átvészelését. A következő cikkben tisztázzuk, hogyan is része ez a folyamat az egészséges lelki fejlődésnek és hogyan lehet megkönnyíteni az elválásból adódó helyzeteket, mindenki számára. 

A szeparációs szorongásról

A szülő-gyermek elszakadásának nehézségét a szeparációs szorongás jelensége magyarázza. A szeparációs szorongás körülbelül 9 hónapos korban megjelenő és kb. 4 éves korig tartó gyermeki szorongásforma, amit akkor tapasztalhat meg a kicsi, amikor a számára biztonságot nyújtó személy (az, akihez kötődik) eltávolodik tőle. Ilyenkor a gyermek zaklatott lesz és próbál minél közelebb kerülni a szeretett személyhez és frusztrációjukat sírásban fejezik ki. Persze ez a szülő számára is megterhelő lehet, hiszen a szülő-gyerek közti kötődés oda-vissza működik: A szülők is zaklatottá válnak, ha gyermekük távol kerül tőlük.

Bár mindkettőtök számára nehéz az elválás, a szeparációs szorongás valójában az egészséges lelki fejlődés egyik fontos része, hiszen a biztonságos kötődés kialakulását és meglétét jelzi. A kötődés a biztonság érzését adja a gyermeknek. A szülő egy biztonságos hátteret, egy fix bázist jelent, ahonnan el lehet indulni felfedezni a világot és bármikor vissza lehet térni, ha egy kis bátorításra, babusgatásra lenne szükség. Ennek a fejlődési folyamatnak a végére – ha a biztonságos kötődés korábban már megvolt- egy olyan világkép alakul ki a gyerekben, aminek alapja a biztonság érzése és a bizalom, hogy a társaim támogatnak, segítenek és számíthatok rájuk. A szeparációs szorongás tehát egy fejlődési folyamat része, mely kihívások elé állítja mind a gyermeket, mind a szülőt, de ha ezeket az akadályokat sikerül megugrani, az nagyban hozzájárul az egészséges lelki fejlődéshez és a stabil és szeretetteljes szülő-gyerek kapcsolat kialakulásához.

Azonban ezen a fejlődési szakaszon túl kell jutni valahogy. És miért ne tehetnénk meg ezt úgy, hogy a lehető leggördülékenyebben menjen a dolog? Persze, egyáltalán nem könnyű, mire a folyamat végére érünk, de egy kis odafigyeléssel és pár trükkel könnyedebbé tehetjük magunknak és gyermekünk számára is ezt az érzelmekkel túlterhelt időszakot.

Az elválást befolyásoló tényezők

Nagyon fontos tényező, hogy Te, mint szülő, hogyan viszonyulsz az elválás gondolatához. Szülőként fontos megérteni, hogy a gyermeked érzi, ha szorongsz és ha aggódsz azon, mi lesz vele, ha nem leszel ott neki segíteni, hogy fogadja az új környezetet és az új társas kapcsolatokat. Ha minden reggel aggodalommal telve hagyod ott a gyereket az oviban/bölcsiben, a gyereked is aggódni vagy szorongani fog az ismeretlen helyzettől, bizonytalanság veszi bűvkörébe. Ha viszont magabiztos vagy azzal kapcsolatban, hogy gyermeked jó kezekben van, és benne is megbízol, hogy képes lesz alkalmazkodni az új helyzethez, akkor ezt ő érezni fogja. Képes lesz az alkalmazkodásra és biztonságban fogja érezni magát, nem mellesleg, neked, szülőként is nyugodtabban fognak telni a napjaid, ha bízol gyermekedben és képes vagy önmagadat is megnyugtatni.

Rendben, de hogyan csináljam?

Hogyan tudod mind önmagadat, mind gyermekedet megnyugtatni a reggeli elválások alkalmával? 

Először is nagyon fontos, hogy tényleg olyan óvodapedagógusokra/ bölcsődei gondozókra hagyd a gyermeked, akikben tényleg megbízol és szimpatikusak számodra. Ha benned kialakul a bizalom, a gyermeked számára is könnyebb lesz az alkalmazkodás az új helyzethez és az idegen felnőttekhez, gyerekekhez.

Másodszor, az elválásra való felkészülést érdemes már otthon elkezdeni. Magyarázd el gyermekednek, hogy mi fog történni. Pl.: „Eljött az ideje, hogy óvodás legyél. Anya/Apa el fog vinni az oviba, ahol játszhatsz a többi gyerekkel és az óvónénivel. Alvás után anya/apa jönni fog érted.” De az is jó ötlet, hogy rajzokkal, bábokkal, gyurmával vagy bármilyen más eszközzel eljátsszátok a búcsúzkodás folyamatát. Ezzel gyermekednek erős biztonságérzetet adhatsz: nem lesz teljesen ismeretlen számára a szituáció, hiszen tudja, mire számíthat. Biztonságban lesz, akkor is, ha anya/apa nincs ott, és menni fognak érte az oviba/bölcsibe, tehát újra találkozhat a szüleivel.

Mit tegyek, ha már a búcsúnál tartunk?

A búcsúzást ne nyújtsd hosszúra! Fontos, hogy köszönj el a gyermekedtől! Ha csak kiosonsz a csoportszobából és elillansz, anélkül, hogy köszöntél volna, az gyermekedben bizonytalanságot és félelmet okoz. Nem fogja szeretni az óvodát, mivel számára az óvoda egyet fog jelenteni azzal a bizonytalansággal, hogy bármikor, amikor nem figyel, eltűnhet a szeretett szülő, és vele a biztonság érzése.

Ehelyett érdemes leguggolni és elköszönni a gyermektől, kiemelni az otthon előzetesen átbeszélt vagy eljátszott folyamatot: „Anya/Apa most elmegy, ahogy beszéltük, de délután jön érted. Ahogy érted jövünk, elmesélheted, mi történt az oviban, jó?” vagy „Tudom, hogy szomorú vagy, hogy elmegyek dolgozni, elhiszem, hogy nehéz, de jönni fogok érted, addig menj játszani a barátaiddal.” A lényeg, hogy ne legyen túl hosszú az elköszönés, hiszen minél tovább tart, annál nehezebb lesz az elválás. Fontos itt is megtartani a következetességet. Ha egyszer elköszönsz, ne menj vissza még egy utolsó utáni puszira, hiszen sem neked, sem a gyermekednek nem hiányzik, hogy egy ilyen nehéz helyzetet még tovább nyújtsatok.

Legyenek elköszönési rituálék. Könnyebbé teheti az elválást, ha kialakítotok egy olyan rituálét vagy szokást, melyet minden búcsúzás alkalmával végigcsináltok. Lehet ez egy ének, a gyerek kedvenc mondókája, vagy egy mozdulatsor, amit akár közösen is kitalálhattok. Fontos, hogyha ennek a rituálénak vége van, köszönj el a gyerekedtől és indulj el. Ebben is fontos megtartanod a következetességet.

Beszéljetek róla! Érdemes a gyerekedet megkérdezni, hogy mi okoz neki örömöt az óvodába járásban és mi az, amitől esetleg fél, szorong. Vagy, hatásosabb lehet, ha megkéred, rajzolja le ezeket. Ezáltal jobban megismerheted gyermeked érzéseit az új helyzettel kapcsolatban, esetleg segítséget is tudsz neki nyújtani azzal, hogy átbeszélitek a szorongása okait. (Pl.: Ne aggódjon, mert az óvónéni is ugyanúgy fog rá vigyázni, mint anya/apa.)

Összefoglaló:

Összességében tehát a legfontosabb, hogy őszintén kommunikálj a gyermekeddel. Beszéljétek meg előre otthon a helyzetet, készítsd fel a lehető legjobban erre a változásra. És ami nagyon fontos, magadat se felejtsd el! Tisztázd magadban, hogy az új helyzet milyen változásokat hoz az életetekben. Az elköszönési rituálék és az otthoni átbeszélések neked is hatalmas segítséget jelentenek abban, hogy megnyugodj és tudj bízni magadban és a gyermekedben, hogy meg fogjátok tudni ugrani az új élethelyzet által felállított akadályokat.

Szakirodalom:

Bowlby, J. (1960). Separation anxiety. In T. Forslund & R. Duschinsky (Eds.). (2021). Attachment theory and research: A reader. (pp. 11-33). John Wiley & Sons.Pohárnok, M., Molnár, Z., & Várnagy, A. (2017). Kötődés és párbeszéd—Szülő—gyermek dialógusok és szelf-fejlődés óvodáskorban. Magyar Pszichológiai Szemle, 72(1), 91-105.

Ne hagyd ki a többi cikkünket sem!

https://blog.ovped.hu/category/fejlodes-es-fejlesztes/

Szólj hozzá! Mi a véleményed?