Kisgyermekes családok I.17 perc olvasási idő

Nem vagy egyedül! Szülő szerep nehézségei

Ebben a cikkben szeretném röviden körbe járni az újszülöttet vagy kisgyermeket nevelő családok és a szülő szerep legfőbb nehézségeit. Félreértés ne essék, a gyermeknevelés egy varázslatos dolog és igazán teljessé teheti egy ember életét. Azonban véleményem szerint fontos az élet ezen szakaszában tartó szülők érezzék, nincsenek egyedül. Mások is tapasztalnak kihívásokat és nehézségeket a gyereknevelés már ezen korai szakaszában is.

Emellett az is fontos, hogy emlékeztessék magukat arra, hogy nem rontják el a gyermeknevelést egy apró hiba miatt és nem lesznek szörnyű emberek csupán azért, mert egy kis szünetre lenne szükségük az általuk legjobban szeretett emberektől is időnként. Kifejezetten nehéz mindez a közösségi média világában. Hiszen a virtuális térben lehetőség van az eseményeket módosítani, retusálni és mindenekelőtt megszépíteni és a látszat így gyakran hamis is lehet. Azonban a való világ nem mindig így működik, és az élet nehézségeivel küzdő emberek gyakran azt érezhetik, hogy ők csinálnak valamit rosszul, mert másnak látszólag könnyedén megy, ami nekik nehézség.

Az édesanyák testi, lelki és szellemi egészségének megőrzése igen fontos nem csak a saját, de a kisbabájuk és a családjuk szempontjából is. A csecsemők és a kisgyerekek is érzékenyen reagálnak az édesanyjuk minden rezdülésére. Így abban az esetben is megérzik, hogy az anyukájuk stresszes, amikor ő minden erejét összeszedve mosolyogva énekel nekik. 

Szülői szerepek kialakítása

Minden ember életében elérkezik az a pont, mikor a családalapítás fontos kérdéssé válik számára. Sokan döntenek úgy, hogy életüket egy vagy több gyermek felnevelése teljesítené be igazán. A szülővé válás páratlanul különleges és varázslatos élmény, azonban magában hordoz számos nehézséget is.

Már egészen a terhesség ideje alatt megfigyelhető, hogy a leendő szülők körében a korábbi férj-feleség vagy férfi-női szerepek elkezdenek kissé halványodni és egy új szerep jelenik meg: a szülői. Ezt megfigyelhetjük annak mentén is, hogy elkezdik egymást a felek „anyának” és „apának” nevezni.

A szülői szerep felvétele igen fontos a gyereknevelés szempontjából, azonban ezt meghatározzák a saját gyermekkori tapasztalataink. Azt, hogy milyen szülővé válunk, befolyásolják a saját szülői mintáink, vagyis, hogy gyermekkorunkban milyen bánásmódot tapasztaltunk az édesanyánktól és az édesapánktól. Például sok családban a hagyományos szülői szerepek uralkodnak: az édesanya otthon marad a gyerekekkel, ellátja a háztartási teendőket, eközben az apa dolgozik, hogy anyagilag támogatni tudja a családját.

Más családokban előfordul, hogy az apa marad otthon a gyerekkel és az anya visszamegy dolgozni néhány hónappal a szülés után. Nem lehet kijelenteni, hogy egyik vagy másik családi mintázat megfelelőbb lenne a másiknál. A fontos, hogy az újdonsült szülőpáros kialakítsa a saját családjának szabályait. Érdemes lehet a család alapjául szolgáló elveket és szabályokat akár még a gyermekvállalást megelőzően lefektetni, hogy a szülők stabil, kompromisszumos egyetértésre építhessék fel jövőjüket.

Amennyiben a pár nyíltan megbeszéli, hogy milyen vágyaik, elvárásaik, kéréseik és kikötéseik vannak a gyermeknevelésre és családi életre vonatkozóan, a későbbiekben elkerülhetnek számos nézeteltérésen alapuló konfliktust, mely akár a kapcsolat felbomlását is eredményezheti. Érdemes lehet a női és férfi szerepek tisztázása. A háztartási feladatok felosztása egymás között, a pénzügyi kérdések átbeszélése, valamint annak megvitatása, hogy a pár szülei milyen szerepet kapnak az új család életében.

Konfliktusforrás lehet, ha a hozott családi minták miatt nézeteltérés alakul ki a nagyszülők szerepét illetően, például ha az egyik fél édesanyja tulajdonképpen odaköltözik a párhoz, hogy segíthessen a háztartási és a gyermekkel kapcsolatos teendőkben. Amennyiben a pár előre egyezteti a baba megszületése utáni szerepeket és munkamegosztást, rengeteg energiát spórolhatnak meg maguknak, melyre szükségük lesz a gyermek körüli feladatokban.

Saját szülőkkel való kapcsolat

Fontos említést tenni arról, hogy az életnek szinte minden területén változást tapasztalnak az újdonsült szülők. Érdemes lehet belegondolni, hogy a gyermekvállalás együtt jár azzal is, hogy ezentúl nem csak valakinek a gyermeke, de valakinek a szülője is leszünk. Akaratlanul is megváltozik saját szüleinkkel való kapcsolatunk. Egyfelől könnyebb lehet megérteni sok olyan dolgot, amit a szüleink már átéltek velünk kapcsolatban. Könnyebben megérthetjük tetteiket, aggodalmukat, viselkedésüket, valamint hasznos tanácsokat kaphatunk tőlük a gyereknevelést illetően, hiszen ezen a területen tapasztaltabbak nálunk.

Nehézséget jelenthet, ha újdonsült szülőként szeretnénk a saját elképzeléseink szerint, önállóan nevelni gyermekünket, azonban szüleink lépten nyomon segíteni akarnak nekünk annak ellenére, hogy a szülőpárként egyedül szeretnénk döntéseket hozni a gyerekkel kapcsolatos kérdésekben.

Fontos észben tartani a fiatal szülő szerepben, hogy saját szüleink a lehető legjobb szándékkal fordulnak felénk és tisztán jó szándék vezérli őket. Azonban fontos az új család részéről a világos és egyértelmű határok meghúzása. Ehhez nem minden esetben kell durva, bántó módszereket alkalmaznunk. Ha következetesen és határozottan, együtt képviseljük közös álláspontunkat, akkor a szüleink számára is egyértelműek lesznek a szabályok és a határok, amiket nekik kell betartaniuk és ameddig elmehetnek.

A múltbéli sebek gyógyítása

Abban az esetben viszont, ha gyermekkorunkban terhelt, problémás volt a kapcsolatunk valamilyen formában saját szüleinkkel, leendő szülőként érdemes lehet saját gyermek vállalása előtt feldolgoznunk az ezzel kapcsolatos érzésinket. Ezáltal lehetőséget teremtünk arra, hogy gyermekkori sebeinket meghaladjuk és ne kövessük el szüleink hibáit saját gyermekünk nevelése során.

Hibázni minden szülő fog, a tökéletesség elérése irreális cél, amely csupán szorongásokkal tölti el az embert. A fontos, hogy a lehetőségekhez mérten a lehető legtöbbet tegyük a gyermekünkért, szeretettel és odafigyeléssel neveljük, érzelmileg ráhangolódva szükségleteire. Ha ennek elérésére képes egy szülő, akkor megtette a lehető legtöbbet, amit megtehetett gyermekéért.

Továbbá kialakulhat konfliktus a szülők és a nagyszülők között a tekintetben, hogy a nagyszülők engedékenyebbek az unokájukkal. Hiszen a szülői terhek lekerültek róluk, és elsősorban az unokákkal együtt töltött idő élvezete marad számukra. A szülők nevelési elveibe gyakran beleszólhatnak, és bár a legjobb szándék vezérli őket, engedniük kellene, hogy a szülők saját elveik szerint neveljék a kicsiket.

Szülők a világban

Nagyon speciális, mégis gyakori állapot, amikor valakinek gyereke születik, szülői szerepbe kerül. Olyan aspektusokat is hordoz magában ez az életre szóló esemény, melyekre nem is gondolnánk. Az életünk más területein kívül még a szociális kapcsolataink is megváltoznak. Észrevehetjük fiatal szülőként, hogy barátainkkal igen kevés időnk marad találkozni. Minden időnket elveszi a munka, a háztartási feladatok, és persze a gyerek. Bűntudatot érezhetünk, amiért évek óta tartó barátságainkat, kapcsolatainkat elhanyagoljuk ebben az időszakban. Azonban észben kell tartanunk, hogy ez egy teljesen természetes folyamat és az igazán erős kötelékek megmaradnak, a valódi barátságok kitartanak.

Baráti kapcsolatok átalakulása a gyermekvárás idején

Baráti találkozók azonban nem csak ritkulhatnak, de át is alakulhatnak. Megfigyelhetjük, hogy azok a párok, akik kisbabát várnak legfőképp hasonló élethelyzetben lévő párokkal kapcsolódnak, találkoznak. A szintén gyermeket várókkal találunk közös témát, ők valószínűbben értik meg a nehézségeinket és félelmeinket. Megnyugtathatnak minket afelől, hogy ők is tapasztalnak hasonló dolgokat, mint mi, választ adhatnak a kérdéseinkre, pláne, ha ők már nem az első gyermeküket várják és van tapasztalatuk. Ez a gyermek születését követően is fennmaradhat. Azonban óvatosnak kell lennünk: a gyerekek és önmagunk értékelése és összevetése egy ennyire hasonló helyzetben szinte elkerülhetetlen.

Az anya rosszul érzi magát, amiért a másik frissen szült már sokkal jobb formában van, mint ő, esetleg több a teje, úgy értékeli, hogy könnyebben megoldja a nehézségeket, jobban kapcsolódik kisbabájával, mint ő. A másik kisbabája korábban megfordult a hasáról a hátára és az első szavak máshogy alakulhattak. A másik kismama férje sokkal odaadóbb, többet van otthon vele és a gyerekkel, sokkal figyelmesebb, mint a mi férjünk, aki mindig csak oda van, dolgozik, ha hazaér csak egy pár órát tud velünk lenni, már ki is dől.

Fontos, hogy igyekezzünk tudatosan elkerülni az összehasonlítgatást. Ne dicsekedjünk, és ne engedjük, hogy nekünk hencegjenek más szülők. Minden gyerek és minden szülő a saját tempójában fejlődik. Továbbá, egy másik velünk hasonló élethelyzetű szülő, a kapcsolat pozitív aspektusai mellett, negatív hatással is lehet ránk: az összehasonlításon túl további félelmekkel áraszthat el minket, „beparáztathat” a szüléssel kapcsolatban, ránk helyezheti saját bizonytalanságainak és problémáinak terhét, fals információkkal bombázhat minket és irreális elvárásokat ültethet fejünkbe, például, hogy a gyereknek már születésekor ránk kell mosolyognia, mert ha nem, nem elég jó vele a kapcsolatunk.

Igyekezzünk saját magunkhoz mérni a fejlődésünket, ösztönösen, saját megérzéseinkre és a környezetünkben lévők tanácsaira hagyatkozni elsősorban. Persze érdemes lehet velünk azonos élethelyzetben lévőkkel is kapcsolódni, de óvatosnak kell lennünk bizonyos szempontokból.

Az otthoni intimitás és a külvilággal való kapcsolat egyensúlya

A szülők külvilággal való kapcsolatának témakörében fontos az apák szerepét megemlíteni. Az apa a gyermek születését követő rövid időszakban tulajdonképpen az egyetlen közvetlen kapocs az újdonsült család és a környezet között. Az apa hoz hírt arról, hogy mi történik a nagyvilágban. Hiszen az anyának igen kevés lehetősége van kimozdulni, de akár még tájékozódni is a történésekről. Ez egy nagyon fontos, azonban nehéz feladat, hiszen az apának otthon be kell újra és újra kapcsolódnia egy szimbiotikus, zárt, bensőséges, intim kapcsolatba, mely a kisbaba és az anyuka körül alakult ki.

A szülők a babájukat védik minden külső veszélytől, az életük körülötte forog. Azonban az apának gyakran minden nap ki kell szakadnia ebből a különleges miliőből és kimenni a vad világba, ahol teljesen más tapasztalatok érik. Ezt, ha úgy vesszük, minden nap megismétli. Fontos továbbá, hogy az otthon és a külvilág között éppen annyit és azt közvetítsen, ami igazán lényeges. Például, ha órákon keresztül mesél feleségének a dolgozó férj a munkában zajló dolgokról, akkor azt érezheti a nő, hogy a férje nem igazán vonódik be az életükbe és fontosabb neki a munkája, mint a család. Viszont, ha az otthoni dolgokat viszi magával a munkahelyére, akkor lehet, hogy szakmaiatlannak tartják, aki nem tudja elkülöníteni a magánéleti és a munkahelyi dolgokat.

A szülők gyermekkel kapcsolatos nehézségei

Annak érdekében, hogy újdonsült anyukaként a legmegfelelőbb módon tudjunk gondoskodni kisbabánkról, fontos a szükségleteink összehangolódása. Az anyáknak a kezdeti időszakban alá kell rendelődni a gyermek szükségleteinek, azok kielégítését a gyermek igényeihez kell igazítani. Az anyának szinte mindig azonnal rendelkezésre kell állnia, hogy gyermeke szükségleteit kielégítse.

Fontos észben tartani, hogy a gyerekek egyéni tempójukban fejlődnek minden téren. Például el kell fogadnunk, ha a gyermekünk a többieknél később lesz szobatiszta vagy lassabban fejlődik mozgása, beszéde. Nem szabad olyan tempót erőltetni a gyerekre, ami meghaladja a fizikai és mentális képességeit.

A dackorszak…

A dackorszak is nagyon sok szülőt megvisel, ez a gyereknevelés egyik túlélendő időszaka. Ez nagyon megterhelő az anyának. Az egyik hónapban még az anya jelenti az egész világot a gyerekünk számára, állandóan a nyakában lóg, minden pillanatban vele akar lenni, csak vele tud megnyugodni, a mosdóba is elkíséri, aztán villámcsapásszerűen megtanulja a „nem” kifejezést, mindennel ellenkezni kezd, csak azért sem csinálja, amit az anya kér tőle.

Amikor a gyerekünk már egészen ügyesen tud járni, folyamatos félelem és szívrohamok sokasága várhat ránk. Ugyanis nagyon büszkék vagyunk kisbabánkra, aki már megy, jár, fut, szalad, viszont nem annyira érett még értelmileg, hogy felmérje a helyzetek veszélyességének potenciálját. Neki érdekes nyílás a konnektor, a küszöb nem is létezik, a tárgyak sarka mintha gumimaciból lenne… Ebben az időszakban állandóan szemmel kell tartani a kisgyermekünket, nehogy valami baj érje.

A „tegyél le-vegyél fel” időszak

A „tegyél le-vegyél fel” időszak szintén egy nehezen kibírható szakasz. Ekkor a gyerek ráébred kicsiségére, felfogja, hogy sérülékeny, a szüleire van utalva, nem tud egyedül szinte semmit sem megcsinálni. Ettől teljesen kétségbeesik, szinte már magába zuhan. A rossz érzéseinek enyhítésére azonban csak egy gyógyír van: anya. De amint anyához közel kerül, anyukája karjaiba veszi, hogy megvigasztalja, bekapcsol a vészcsengő, hogy én már nem vagyok az a kisbaba, aki voltam, egyedül is meg tudok sok mindent csinálni, engedjenek el!

Nagyon nehezen követhető és tolerálható ez a szülők részéről, de szerencsére vannak pillanatok, amikor teljesen levesz minket a lábunkról ez a kis teremtés. Ezeket a közösen töltött, kellemes, szeretettel teli napokat, órákat, pillanatokat őrizzük meg, és könnyedén átvészeljük a nehezebb időszakokat is.

A kistestvér születése

Sokan szeretnék több gyermekes családban élni életüket. Ez egy igazán természetes és csodálatos dolog, a testvérek tudnak majd együtt játszani, tele lesz a ház nevetéssel, játékkal. Azonban beláthatjuk, hogy egy gyerek nevelése sem kis kihívás, kettő vagy több gyereké szinte már őrültség. Egyértelműen nem egy szülős feladat több kicsi gyerek ellátása, különösen akkor, ha a két baba megszületése között csak kevés idő, kevesebb, mint 1 év telik el.

Szörnyen megterhelő az anyának, hogy egyik kezében az éppen szeparációs szorongásos nagyobb gyereke sír, a másikban az éhes, fáradt kicsi. Az anyuka még fel sem épült a szülés fáradalmából, máris teljes erőbedobással kell egy már aktív és egy még teljesen kiszolgáltatott gyereket ellátnia. Ebben az esetben a háztartási teendők utolsó helyre kellene, hogy csússzanak, de akármennyire nem fontosak, azért csak zavarja az embert, ha káosz uralkodik el a lakásán…

A hormonális változások, a szoptatás, a szülés utáni regeneráció egyébként is rengeteg energiát kivesznek egy nőből. Emellett folyamatosan több fronton kell helyt állnia, meg kell értesse nagyobbik kisgyerekével, hogy nem szabad megemelnie, mert veszélyes lehet a friss sebeire nézve, hogy a kistesóját nem lehet visszaszolgáltatni csak úgy stb. Egy ilyen helyzetben szinte lehetetlen a fent leírt kikapcsolódás, a párunkkal töltött idő és az én-idő. Elengedhetetlen, hogy az anyukára az egész környezete odafigyeljen, mindenki segítse a párt a gyerekek körüli és más teendőkben.

Összefoglaló

Remélem, hogy ebben a cikkben megértést találtak a kedves olvasóink. A szülői szerep számos nehéz feladatot tartalmaz, de ne felejtsük el, hogy nem vagyunk egyedül ebben. Keressünk támogatást és támaszt felnőtt kapcsolatainkban, engedjük el magunk hasonlítgatását másokhoz és az irracionális elvárásainkat magunkkal szemben. Higgyünk benne, hogy amit nap, mint nap teszünk szülőként, elég jó.

Hivatkozások, felhasznált irodalmak:

Adams, B. N. 1988. Reuben Hill and the State of Family Sociology. Journal of Comparative Family Studies, 19(3), 345–359. 

http://www.jstor.org/stable/41601965

Komlósi P. 1997. A család támogató és károsító hatásai a családtagok lelki egészségére. A család helyzete a társadalomban. In: Gerevich József (szerk.): Közösségi mentálhigiéné. Animula. Budapest. 13–34. old.

Ne hagyd ki a többi cikkünket sem!

https://blog.ovped.hu/category/fejlodes-es-fejlesztes/

Szólj hozzá! Mi a véleményed