A technika ördöge10 perc olvasási idő

A XXI. században élünk, ahol az információk tárháza és a technika végtelennek bizonyul. Állandóan, szinte minden pillanatban új tudásanyaggal gazdagodhatunk, amint rápillantunk a mobiltelefonunkra, szabadidőnkben a híreket nézzük a televízióban vagy az Interneten böngészünk. Egy ekkora információ mennyiségnek még a befogadása is szinte lehetetlen, az elsajátított tartalomnak pedig csak egy töredékét érjük meg és dolgozzuk fel.

A technikai újításokban rejlő lehetőségek

A technikai fejlődés számtalan előnnyel jár, például sokaknak könnyíti meg a munkáját egy Internettel ellátott számítógép vagy okostelefon, néhány kattintással majdcsak bármilyen információ birtokába kerülhetünk. Emellett számtalan szórakoztató időtöltési lehetőséget kínálnak a különböző közösségi média, videó lejátszó és játékra alkalmas oldalak.

Ezen lehetőségekkel az idősebb generációba tartozók közül is sokan élnek. A fiatalabb, húszas és harmincas korosztály tagjai szinte kivétel nélkül használják a média és telekommunikáció kínálta szolgáltatásokat. 

A XXI. században tapasztalható felgyorsultság, leterheltség, nagymértékű stressz és rohanó életmód „nem válogat”, a fejlett társadalmakban szinte mindenkit érint. Annak eredményeképpen, hogy sok családban mindkét szülő dolgozik, a háztartási és gyermeknevelési feladatokra kevesebb idő és energia marad. Nagyon gyakran nincs olyan személy a közelben, akit meg lehetne kérni, hogy segítsenek be a háztartás vezetésébe, esetleg vigyázzanak időnként a gyerekekre. 

A szülőknek rengeteg felelősséggel és teherrel kell szembenéznie és megküzdenie. Ezért nem csoda, ha esténként, esetleg a reggeli készülődés közben bekapcsolják a tévét vagy elindítanak egy videót a tableten, ami leköti a kicsiket, legalább egy rövid időre. Amíg a mese tart, addig van idő takarítani, hajat mosni, vagy épp megkavarni a másnapra készített ebédet…

A képernyővel rendelkező gonosz bébiszitter

Az előbb taglalt okokból kifolyólag teljesen érthető, hogy sok szülő miért engedi gyermekének, hogy tévézzen, a YouTube-on nézzen videót vagy játsszon a zülők telefonján vagy táblagépén. Azonban a rendszeres és intenzív digitális eszközhasználatnak következményei lehetnek a gyermek fejlődése szempontjából. A gyermekek agyának neurológiai vizsgálatán alapuló kutatási eredmények alapján azt mondhatjuk, hogy 3 éves kor előtt egyáltalán nem szabadna televíziót vagy más elektronikus eszközt néznie és használnia a gyerekeknek. Ennek az elsődleges oka, hogy csecsemő- és kisgyermek korban még fejletlenek bizonyos agyterületek és agyi kapcsolatok, a digitális eszközök által pedig ezek fejlődése megzavarható. 

Az agyfejlődés érzékeny periódusa

Az agy rugalmas változási képessége egész életünkön át megfigyelhető. Ez a képesség azonban az élet első éveiben a legjelentősebb mértékű. Ennek köszönhetően tanulnak meg a gyerekek életük első pár évében rendkívül gyorsan olyan sok mindent. A hétköznapokban erre mondjuk, hogy a „gyerek agya olyan, akár egy szivacs”. A környezet ingereinek hatására alakul a gyerekek agya. Azt építik be tudásbázisukba, amivel a mindennapok során találkoznak. Éppen ezért nagyon lényeges, hogy milyen stimulációban részesülnek ebben az időszakban. 

Forrásmonitorozásnak nevezzük az emberek azon képességét, hogy el tudják különíteni, az egyes információk, ingerek honnan, milyen forrásból érkeztek. Ennek kialakulásához évekre van szükség. Ez áll annak az intelemnek a hátterében, hogy a kisgyermekeknek egyáltalán nem szabadna tévét néznie. Ugyanis a televíziós műsorok, még a gyerekeknek szánt mesék is tele vannak képkocka vágásokkal, nem egyetlen kamerával vették fel a filmet, nem egy nézőpontból látjuk a történetet. A filmek és más vizuális tartalmak ezen tulajdonsága a felnőttek számára érdekessé teszi a látottakat, azonban egy gyermeknek zavaros és érthetetlen lehet, hogy az egyik pillanatban még Hófehérkét látja, aztán anélkül, hogy elfordítaná a fejét, már a gonosz mostoha látszik a képernyőn.

A kisgyermekek nem tudják még értelmezni az élet normális menetétől eltérő vizuális, akusztikus és egyéb tapasztalatokat.  Mi több, az elektronikus eszközök igen könnyen függőséget alakíthatnak ki, hiszen állandóan érdekes és változatos ingerekkel árasztanak el bennünket. Ezért is érdemes odafigyelni arra, hogy mivel kötjük le gyermekünk figyelmét, amíg nem tudunk vele lenni. 

Mit lehet tenni? – „A gyerek lekötésének szabályai és alternatívái”

1. Beszéljünk róla!

A gyermekekben keletkező zavar oldható és megszüntethető, ha szülőként mi is leülünk velük együtt mesét vagy filmet nézni. A családi mozizás végeztével mindenképpen szánjunk pár percet arra, hogy átbeszéljük gyermekünkkel, mit láttunk az előbb, szerinte mi történt a mesében. Megkérhetjük, hogy saját szavaival mesélje el nekünk, hogy mit láttunk, mintha egy barátjának mesélné el azt. 

Igaz, ilyen módon elvész a tévézés azon funkciója, hogy felügyeletünk nélkül köti le a gyermekünket legalább egy rövid időre, viszont nagyon lényeges, hogy tisztázzunk a kicsikkel, hogy amit láttunk. Tudja-e, hogy az nem a valóság, az életben ilyen nem biztos, hogy megtörténhet? Tudja, hogy amit ott hallottunk, azt egy karakter mondta nekünk és nem egy valós személy? Ezáltal megfigyelhetjük, megértette-e, ami történt és el tudja-e vonatkoztatni a valóságtól a látottakat. Számunkra magától értetődő, hogy a film az nem a való élet, de a forrásmonitorozás kialakulatlansága miatt a gyermekek számára ez nem biztos, hogy egyértelmű.

2. A biztonságot nyújtó szabályok

Áthidalható ez a nehéz helyzet, ha a gyermeknek engedjük, hogy nézzen valamit, amíg mi utolérhetjük magunkat a feladatainkkal, de biztonságot nyújt a szülő és a gyermek számára is, ha közösen megbeszéljük, hogy mit és mennyi ideig nézhet a kicsi. Sok internetes felületen lehetőség nyílik rá, hogy korlátozzuk, mit nézhet és mit nem a gyerek. Például a különböző filmek és sorozatok elérését biztosító oldalakon létre tudunk hozni egy gyermekekre szabott profilt, vagy például a YouTube videómegosztó oldalon kijelölhetők a kicsik számára elérhető tartalmak. 

Valamint a gyerekek számára igen fontosak a szabályok, hiszen ezek biztonságot nyújtanak számukra. Amennyiben megbeszéljük a gyermekünkkel, hogy mennyi ideig használhatja az eszközöket, és ezt az időkorlátot mi magunk is tiszteletben tartjuk. Ne rövidítsük le a használati időt, de annak leteltét követően kikapcsoljuk a készüléket, ezáltal sok felesleges feszültségtől óvjuk meg a gyermekünkkel kialakított kapcsolatunkat.

3. A barátok ereje

Megállapodhatunk gyermekünk egyik barátjának szüleivel, hogy vigyáznak a gyermekünkre, amíg mi ellátjuk feladatainkat, és cserében mi is kisegítjük majd őket egy nehéz napon. Ez a lehetőség azt a pozitívumot is magában rejti, hogy a gyermekünk társas kapcsolatban fog részt venni és gyarapodnak szociális készségei, amíg barátjával élvezetes időt tölt együtt.

4. Szociális tanulás

Modell tanulásnak vagy szociális tanulásnak nevezzük egyik alapvető tanulási forrásunkat, mely a modellek, a mintául szolgáló fontos személyek viselkedésének leutánzását jelenti. Az eddig felvázolt helyzetben megoldást jelenthet, ha példát mutatunk gyermekünknek, és megpróbálunk olyan kikapcsolódási módokat találni otthon, melyekhez nem szükséges semmilyen elektronikus készülék. Ezáltal a gyerkőceink is fogják tudni nélkülözni a „kütyüket” szabadidejükben. Közös társasjátékozás, egy kiadós séta, olvasás, főzés, zene hallgatás, táncolás, sportolás… Bármilyen módon pihenjünk is egy nap végén, valószínűleg az internetezésnél jobb hatással lesz mind a fizikai, mind a mentális egészségünkre. Sőt, a közös programok révén a családi kapcsolatainkat is erősíthetjük, és nem utolsó sorban nagyon hatékony módon tanítjuk meg a gyermekünket a pihenés és kikapcsolódás fontosságára.

Összességében a digitális technológia és a digitális eszközök nagyon hasznosak a mindennapi életünkben. Azonban mint oly sok terén az életnek, itt is a mértékletességre figyelmeztetném az olvasót, főleg a kisgyermekek esetében. A fejlődő technikától nem kell elzárni feltétlen a gyermeket, de 3 éves kor előtt lehetőség szerint az élő valóság eszközeivel és lehetőségeivel foglaljuk le csöppségünket, hiszen az agy fejlődése szermpontjából ez az ideális. A digitális eszközök remek alternatívák lehetnek és az idősebb gyerekek számára akár az oktatás egyik eszközeivé is válhat, de fontos, hogy húzzuk meg a határt és élvezzen elsőbbséget a valóság a virtuális valósággal szemben. 

Irodalomjegyzék:

Bandura, A. 1976. Szociális tanulás utánzás útján. In Pataki Ferenc (Ed.): Pedagógiai szociálpszichológia. Budapest, Gondolat. 84–123.

Batta, B. (2008). Forrásemlékezeti feladatok közötti eltérések vizsgálata gyermek- és serdülőkorban. Pszichológia Pszicho, 28(4), 357–376. 

https://doi.org/10.1556/pszicho.28.2008.4.4

Ne hagyd ki a többi cikkünket sem!

https://blog.ovped.hu/category/szulo-gyermek-kapcsolat/

Szólj hozzá! Mi a véleményed